Műkönnyek

2024. december 19. 05:13

Egy éve ilyenkor lettem ötvenéves, s azt olvastam Szép Ernőnél, hogy „elrabolta a sors az édes életérzést”. Ugyan, gondoltam, végül is mindig utoljára hagytam a tányéron a legízesebb falatokat.

2024. december 19. 05:13
null
Petri Lukács Ádám
Petri Lukács Ádám

Apa volnék, éveken át mindennap hosszú órákon keresztül játszottunk a kisfiammal, semmihez se foghatóan szép volt. Férj is vagyok, szeretem a feleségemet. Egyáltalán: ki hitte volna, hogy ilyen kincseim lehetnek? Egy család. A családom. Hanem már babakocsi-tologatás közben is felfigyeltem, hogy ide se meg oda se megyünk már fel, nem az én embereim élnek azokban a lakásokban. Nem örülhetnek nekik már, akik nem élnek. S mind kevesebben élnek azok közül, akik között felnőttem. Persze, hogy hiányoznak napra nap.

Elmúlt a rendszer – felnőtté válásommal egy időben –, amit gyűlöltem, ami annyi félelemmel szőtte át gyerekkoromat. Persze, hogy ennek örülök napra nap.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!